A szemem sarkába megcsillan, majd lefolyik a könnycsepp.
-Törődj bele, Kedvesem, hidd el, ez így könnyebb!!!
De nem megy!!! -Hangzik a válasz,
Az ídő nem enyhít, kérlek, ne fárassz!!!
Az együtt töltött percek, az együtt töltött órák,
Az együtt töltött évek, a hozzád írt ódák,
Mind azt mutatják, hogy egymásé vagyunk,
Csak annyi a bajunk, hogy bekattant az agyunk.
A keserves könnycseppek, a bánatos arcok!!!
Mondd meg, megérte, ezért mentek a harcok?
Maradjunk együtt, gyere haza, kérlek,
Ölelj át, szépen, mert feladom, végleg....