..Mi lányok már csak ilyenek vagyunk. Nekünk mindig az elérhetetlen kell. A rossz fiú. Aki sokszor megbánt. És aki nem törődik velünk. Aki más lányokkal is ugyanúgy foglakozik, és még talán az sem számít neki, ha barátnője van. De mi reménykedünk, hogy valami különlegeset mégis felfedez bennünk...
Majd harcolunk érte. Egy ideig még elérhetetlen. Szenvedünk, mert fáj, hogy nem lehet a miénk. Azt hisszük nem bírjuk ki nélküle és hogy nekünk csak Ő kell. Majd szépen lassan kezd elérhetővé válni. Van pár kedves szava, gesztusa...Mi pedig egyre boldogabbak vagyunk.
Úgy érezzük, hogy tényleg rá van szükségünk. Aztán egyre elérhetőbbé válik. Majd elgondolkozunk, és feltesszük azt a kérdést magunkban hogy: "kell ez nekem?"...gondolkozunk, megjelenik, megint mond pár szép szót, és már tudjuk is a vál...aszt..."IGEN!". Harcolunk tovább és tovább. Majd elbizonytalanodunk megint.
Feltesszük megint magunknak a kérdést.
Meglátjuk, ránk mosolyog, "beleszeretünk" újra abba a mosolyba, azokba a szemekbe...és a válasz megint igen. Időközben párszor csalódunk, magunk alatt vagyunk. Nem vagyunk biztosak benne, hogy mégiscsak van bennünk valami különleges...De aztán valamiért mégis bízunk benne. Utána megint csalódunk, és bízunk, és így tovább.
De aztán egyre közelebb kerülünk hozzá...
egyre jobban fáj ha megbánt, de mégis egyre jobban bízunk benne.
Majd egyre inkább elérhetővé válik. Egyre kevesebbszer bánt meg, egyre kevesebbszer csalódunk, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy meglátott bennünk valami különlegeset. Észrevesszük, hogy mi is érdekeljük őt, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy kellünk neki.
Majd egyre közelebb érünk a célhoz...hogy megkapjuk. Mikor már teljesen célba értünk, és meg van az amit akartunk, rájövünk, hogy talán nem is ez kellett nekünk.
Várunk, várunk, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy valami még sem jó. Jön újra az a bizonyos kérdés: "kell ez nekem?". De a válasz most már: "NEM!" Tudjuk, hogy úgy is van még 100 meg 1000, és miért pont ez az 1 kéne nekünk?
Ezért hát, otthagyjuk.
Majd jön a következő...aki megint csak egy rossz fiú, de valamit mégis meglátunk benne...És kezdődik az egész elölről...mindaddig, amíg el nem érjük azt a kort, hogy családunk legyen. Akkor kiválasztunk egy jófiút és lekötjük vele magunkat.
Titokban pedig továbbra is a rossz fiúkról álmodozunk. De persze vannak kivételek...vannak akiknek, nem kell ez az élet és a rossz fiúk, de olyanok is vannak, akik soha nem érik be a jó fiúkkal...