'...Azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe barátok, és nem nevettetnének meg.Igazából jól vagyok, derűs hangulatom van,és sokat nevetek.De akkor is hiányzik valami.Úgy érzem, hogy most jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami furcsán bizsergő hiányérzettel.Nem tör le, nem rontja el a kedvem, csupán kicsit zavaró. A fájó torok is zavar, de náthásan is lehet nevetni. Sokáig gondolkoztam mit hiányolok.. Hiszen igenis sok minden megvan. Elismerem, nem nyafogok, ez az igazság.Folyamatosan fel vagyok arra készülve, hogy bármi elromolhat, ez normális tudom...Aztán rájöttem mi is hiányzik.Az ő szeretete.Egy mosoly csak nekem tőle, egy ölelés,valakitől aki fontos nekem. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis világomat.Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján.Mindig.Most is ábrándozva mosolygok a monitor előtt.
Igazából olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek.
De legalább ez az élmény, ez az álom, ez a vágy az enyém.
Ha ő nem is...'