"Ébredés vagyok és felébresztelek.
Tévedés vagyok, de sosem tévedek.
Álmodás vagyok és rólad álmodom.
Látomás vagyok, de szemed mégsem láthatom.
Félelem vagyok, ezért féltelek.
Értelem vagyok, s mindent érthetek.
De bánat is vagyok, ezért szomorkodom,
Ha a bánatok nagyok, magamban hordozom.
Sötétség leszek és nem világítok,
A csillagfényes égbolt sem lesz már titok.
De ha szellő lehetnék, amely lágyan simogat,
Nem lenne nálam boldogabb!"