"Téged látlak a felkelő napban,
A te hangod hallom egy csöndes madárdalban.
Téged látlak egy távoli hegyben,
Egy fényes napsugárban, egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél, mit felkap a szél,
Te vagy a szél, mi arcomhoz ér.
Ott vagy egy dalban, egy névben, egy hangban,
Hallak a csöndben, hallak a zajban.
Téged látlak, mikor felnyílik a szemem,
S ha álomba merülök, újra te vagy velem.
Mindig közel vagy, mégis oly távol,
Én tudom egyedül, hogy mennyire hiányzol!"

*
"Átkozott a perc, mikor megismertelek,
Átkozott a lét, mert terveztem veled.
Átkozott a csók, mely ily nyomot hagyott,
Átkozott a lelkem, mégis a tied vagyok."

*
"Néha úgy érzem, hogy menekülni kéne,
Az élet nem számít, csak legyen már vége.
A fájdalom egy börtön, a mélyén én a túsz,
Ugranék a mélybe, de valaki visszahúz!"

*
"Nálam egy boldog óra ritka vendég,
Mintha minden földi jóból kitagadva lennék.
Életemben nem volt még egy boldog percem,
Mert virágot mindig csak másnak szedtem."